Haladó gyakorlatok

Az élet egyre nehezebb körülményeket teremt a helyes nézési szokások megtartására. A mai huszonéves már fél dioptria esetén is szemüveges, kontaktlencsés. Népbetegségről van szó, aminek kezelésére ugyanolyan remek esély van, mint a túlsúly, a dohányzás, vagy a magas vérnyomás csökkentésére. Az gondolkodik helyesen, aki nem a tökéletes látás visszaszerzésére, hanem a probléma csökkentésére helyezi a hangsúlyt. Nem a módszer a „hibás”, hanem az evolúció. Elveszi lassan tőlünk, amit nem használunk életszerűen és továbbfejleszti amire igény van. Az evolució ellen harcolni nem érdemes, de ártalmait csökkenteni bölcs dolog.

Akik haladók, vagy szándékuk komoly és valóban pregnáns és tartós javulást (teljes gyógyulást) akarnak, nem elegendő átlagos szemkarbantartással foglalkozni. Szigorú „szemwellnesst” tartva kell végigmenni a rögös úton. Dr.Bates utasításait következetesen betartva. (Az eredeti Bates művet nem fordították le magyarra, ha a vastagított névre klikkel, az angol könyv teljes terjedelemben olvasható).

Javaslom, hogy a gyerekek az iskolai szüneteket használják ki, a felnőttek pedig egy nem hajtós időszakban jussanak el a nagy elhatározáshoz, vagy ha szabin, betegállományban vannak. Legkönnyebb, ha az első szemüveg kiváltása helyett kezdik el a tréninget.

A szemüveget ugyanis gyorsan és teljesen el kell hagynia annak, aki meg akarja állítani a romlást, vagy javítani szeretné a szemét. Autót vezetni, pénztárosi, vagy műszerészi stb. munkát felelősséggel nem tudunk ellátni az első időben szemüveg nélkül. Olvasni sem lehet igazán és azt sem látjuk sokszor, hogy mennyit adnak vissza a CBA-ban.
Ezért jól meg kell szervezni a szemüveg/kontakt lencse nélküli életet a komoly haladónak, hogy minél hamarabb a hétköznapokba is adaptálni tudja a minőségileg lejjebb adottnak tűnő életmódját.

Napi, akár egy-két órás szemmunka sem sok, amit nem kell egy huzamban végezni. Belátható, hogy egy-két órát látni nem elég, mert akkor a szívdobogással és a tüdő működésével is így volna.
(Kérem, nézzék át a linkgyűjteményt, ahol a hazai és nemzetközi látásjavítási központok, szervezetek, magánszemélyek munkáját is figyelemmel kísérhetik. Letölthető több látásteszt, az eredeti angol Bates könyv, stb.)

Olvasás

A gyakorláshoz be kell szerezni, vagy innen letölteni egy látástesztet a gyakorláshoz. A magunk által kivágott betűk, jelek, számok, stb. vagy szövegszerkesztővel elkészített táblázat ugyanolyan jó. A színtévesztőkről sem feledkeztem el (Klikk ide).

Jól meg kell világítani 3-500/1000 W-s (!) jódlámpával. Ingamozgással kezdünk pásztázni a sorokon. Mindig az élesen látható sorokkal kezdjük. A távolság mindegy, csak lássuk jól a betűket. 10-15 ingamozgásos nézéssel már sokkal élesebben látjuk az adott sort. Nem olvasni kell, hanem átsuhanni tekintetünkkel a betűkön. Figyeljünk a rendszeres pislogásra. Minden sor, betű úgy tűnik, mintha az ellenkező irányba haladna. Hunyjuk be a szemet és gondolatban is csináljuk végig az egészet. Ismét élesebben látunk pár másodpercig. Két-három hét múlva nemcsak a gyakorlatok után, hanem a nap bármely szakában bejönnek ezek a felvillanásszerű, élesebb pillanatok. Minél többet gyakorlunk, annál több lesz az éles pillanat és kevesebb az életlen. A szemeket külön-külön, majd egyszerre eddzük. Nem egyforma szem esetén a rosszabbikat arányosan többet.

A látás javulása nem a lineáris logikát követi. Senki ne számítson arra, hogy a dioptriája fokozatosan csökken. A dioptria nem más, mint a szemben, főleg a látástraktusban lévő pillanatnyi feszültség nagysága, mely állandóan változik. Hol jobb, hol rosszabb. Mindaddig, míg agyunk meg nem tanulja véglegesen a helyes, tökéletes utat.

E logikát követve úgy is mondhatjuk, hogy a pillanatnyi stressz nagyságát a szemorvos dioptriával méri. Mi is könnyen kiszámíthatjuk hányadán állunk. Ha jó a szemünk, akkor stresszmentes. Minden látásteszten soronként szerepel egy hivatalos adat, amely méterben, vagy lábban – 1 láb 32 cm – megadja azt a távolságot, ahonnan a jó szeműeknek még tisztán kell látni a jeleket. Ahány százalékkal kevesebbet olvasunk a tökéletes látás sorához képest szemüveg nélkül, annyi százalék a stressz nagysága.

Két-három hét alatt be- bevillannak az utolsó – legkisebb – betűs sorok, és mehetünk kicsit hátrébb, de még hónapokig lesznek csalódások, amikor a legnagyobb betűk sem mindig teljesen tiszták. A maradéklátású vakok, a magas, 15-20 dioptriás esetek, vagy a súlyos, retina problémáknál is, lényeges javulás következik be, akármilyen régi keletű a gond. Még akkor is óriási a változás, ha ebben a kategóriában a tökéletes látás elérését nem volna helyes kitűzni.

Ellentmondásosnak tűnő a mini betűkkel való gyakorlás, hiszen csupa olyan dologról van szó, amit szüleink, az iskola, az orvostudomány ma is tilt (nap felé nézés, kicsi betűk olvasása, 30 cm-es olvasási távolság felrúgása, sötétben, a holdfénynél történő olvasás, effélék). Vegyünk elő egy apróhirdetést, és szemüveg nélkül tegyük olyan távolságra, amikor a legélesebb képet kapjuk. Világítsuk meg az erős lámpánkkal. A rövidlátók esetleg 10 cm-re a szemük előtt fogják látni a sorokat, míg a nagyítós szemüvegesek csak megközelítőleg tudják kiélezni. Kezdjünk el most is pásztázni a sorokon a fejünket is mozgatva. Nem olvasunk, nem akarunk látni, csak pislogunk és hagyjuk a szemet szabadon suhanni. Pár perc múlva élesebbek lesznek a sorok, vagy sorfélék, esetleg egy-egy betű bevillan, hogy aztán ismét elnyelje a homály. A rövidlátóknak más élményük lesz. Egy-két perc múlva messzebbről is tudják olvasni a sorokat. Öt-tíz percig gyakoroljunk, majd később amennyit lehet. Ha túl közel érjük el az éles képet, a kétszemes látás lehetetlen és külön-külön kell megdolgoztatni a látószerveket. Az eredmények hamarosan magukért beszélnek. A kancsalok és más komplikált eseteknél is nem várt eredmények mutatkoznak egyre hosszabb időszakokra. Kiegyenesedik a hibás szem, világosabb lesz a szoba, élénkebbek lesznek a színek, helyes színek jelentkeznek a színtévesztőknél, egyre több időt tudunk újságot, könyvet olvasni, stb.

Nyomtassunk ki nagyon kisbetűs szöveget számítógéppel. 2-3-as nagyságú betűkre gondolok, amelyek nincsenek forgalomban és a monitoron csupán csíknak látszanak. A laser nyomtató simán kinyomtatja. A jobb tintasugaras printer is élvezhető sorokat ad. Kezdjük el az „olvasás” gyakorlását. Itt sem feledkezhetünk meg a behunyt és eltakart szemű változatról, hogy képzeletben is ismételgethessük a feladatot. Ha kell, mozogjon a fej. Akkor eredményes a munka, ha minden sor, betű a fej és a szem mozgásával ellentétes irányban látszik mozogni. A papírpénz is jó szórakozás, mert rengeteg apró betűs felirat található rajtuk. Ha jól megvilágítjuk, vagy a szabadban nézünk pl. egy ötszáz forintost, biztosan felfedezünk valamit. Különösen, ha süt a nap.

Az ingázásos, suhanó nézést nemcsak olvasással, hanem távoli tárgyak nézegetésével is gyakorolni kell. Az ablaknál állva megcélozzuk a szomszéd tető gerincét, vagy a kémények, antennák sorát és anélkül, hogy jobban akarnánk azokat látni, átsuhan a tekintet rajtuk. Ide-oda billegünk és sűrűbben pislogunk, mint általában. Egy-két hét múlva a képek valahogy élesedni kezdenek. Ez történik a feliratokkal, a járdaszegéllyel, vagy bármivel, amit az ablakból látunk szemüveg nélkül. Ismételgetni kell behunyt szemmel (vagy behunyt és letakart), hogy a memória élesedjen, mert a látás emlékképek alapján történik. (ld. Fentebb).

Mindig avval a gyakorlattal bíbelődjünk, aminek azonnal érezzük látásjavító hatását. Lehet, hogy a betű-nézegetés két hétig jó lesz, utána egyáltalán nem. Ilyenkor keressünk egy másik, jobban megfelelő gyakorlatot. Elképzelhető, hogy máskor a betűk memorizálása jön be, míg mással hiába próbálkozunk.

A látásteszt egyes betűin – vagy bármilyen számon, jelen való gyakorlásról még nem beszéltem. Kinézünk egy jól látható jelet a jól megvilágított táblánkból, vagy egyéb segédanyagunkból. Minden részletét magunkba szívjuk a fentiekben leírtak szerint. Lazán, pislogva végigpásztázzuk a betű/jel görbületét, a vastagság mértékét, az egyenes és vízszintes részeket, majd behunyt szemmel vagy behunyt és eltakart szemmel felidézzük az egész folyamatot. Később, ha már élesebben látjuk betűnket/jelünket a valóságban és a memória képe is fejlődik, mehetünk a kisebbre, vagy messzebbre. Hatékony változat a két egyforma tábla használata. Egyiket a kezünkben tartjuk – ez lehet egy kicsinyített másolat – és a kiválasztott betűt megkeressük a falra akasztott másikon. Így sokkal hamarabb tisztulhat a messzebb lévő betű, mintha csak egy táblával dolgoznánk.

A hosszabb szemeltakarásos gyakorlat részeként is képzeljünk magunk elé egy-egy betűt, számot, jelet. Tartsuk meg olyan sokáig az emlékezetben, amíg csak bírjuk. „Nézzük meg” minden részletét aprólékosan. Olyan feketének kell lennie, mint az eredetinek, sőt még feketébbnek. A mögötte lévő papír is olyan fehér legyen memóriánkban, mint az oltott mész, amire rásüt a nap. A tökéletes memória elérése maga a tökéletesen pihent szem, a tökéletes látás, ami hosszú, türelmes munka eredménye. Senki ne gondoljon arra, hogy a szemmunka ripsz-ropsz tartós eredménnyel jár. Különösen akkor, ha évtizedekig szemüvegesek voltunk. Ha visszakérezkedik a szemüveg a fejünkre, minden eredmény romlik, és nagyban hátráltatjuk szelíd ügyünket. A szemüveg ugyanis megköti a stresszt, nem engedi lazulni a szemet.

Nap és fényfürdő

Akiknek komoly szándéka van, vissza kell találni az erős, természetes fényhez. Minden látástréning könyvben szerepel a nap és fényfürdő, de a káros hatás nagyban túlzó. Az ortodox és bátortalan szempontok miatt az eredmény, a szem egészségének elérése, vagy visszatérése lehetetlen. Gondoljuk át; alig 100 éve, még kint dolgoztunk a szabadban a teljes spektrumú napfényben. Senkinek sem jutott eszébe a napszemüveg. A szalmakalapot, a fejkendőt is a fej védelmére tették fel, nem a szem kímélésére. (A természetközeli népeknél ma is ritka a fedett fő még az egyenlítő mentén is).
Be kell szerezni a már említett, nagyon erős fémhalogén lámpát. Javaslom a kapu fölé szerelhető jódlámpákat (mozgásérzékelő nélkül). Ezek fényereje 3-500 W (!), ami a napfényhez képes semmi, de este, vagy téli szürkületben jó segítség (Én 2×1000 W-s lámpát használok).

Üljünk le a lámpa elé és behunyt szemmel mozgassuk fejünket lazán ide-oda. Majd sűrűn pislogva nézzünk jól a lámpa alá vagy fölé pár pillanatra és szokjuk az intenzív fényerőt.

Tanuljuk meg, hogyan kell finoman megemelni a szemhéjat, miközben lefelé nézünk és csak a szemfehérje látszik. Ha működik a dolog, üljünk a lámpa elé és ezzel – a nem szép látványt nyújtó – szemmel már közvetlenül a fénybe „nézve” is végezhetjük a gyakorlatot pár pillanatig. Könnyezni fog a szemünk de hamarosan hozzászokunk, és örökre vége a szemüvegesekre jellemző fényérzékenységnek. Ezek után megtanulhatjuk mindkét szemünket egyszerre kezelni az erős fényben. Mozog a fej ide-oda és meglátjuk, idővel akár 10 másodpercet is könnyedén ki fogunk bírni a szemfehérje megvilágításakor. Pihenünk, aztán újra jöhet pár másodperc, amit akár 8-10-szer is ismételgethetünk. A gyerekek nagyon élvezik a „zombizást”, éppen ezért hamar eredményt érnek el. A gyakorlat után mindig kiváló, éles képet kapunk pár percig, amit a látásteszten ellenőrizni tudunk. Ha a fényfürdővel előkészített szemmel végzünk betűgyakorlatokat, tovább tartanak a tisztább pillanatok.
Lehet szemeltakarással folytatni az edzést. Később kapunk teljesen fekete színt, mert az erős fény utóhatása tovább tart, de mélyebb, tisztább lesz a fekete, ami jobban pihentet.

Amikor a szemfehérjével történő kezelés jól működik műfényben, a napfény mellett is meg kell tanulni. A reggeli, és a lemenő nappal kezdjük, felváltott szemekkel. Óvatosan, mert a nap sokkal, de sokkal erősebb, mint az 500 W-s fény. Pár pillanat elegendő lesz. Fokozatosan emelhetjük a pillanatok számát és hamarosan mindkét szemfehérjével fogjuk bírni a kelő és a nyugvó napot. Ha túl erős a hatás, vagy a nyári delelő nappal próbálkozunk, ne emeljük fel annyira a fejet, hogy bántó legyen. Fokozatosan, lassan el fogjuk érni, hogy így is tudjuk kezelni a szemet. Felváltott szemmel, kényelmesen növelhetjük a pillanatok számát. Egy-két hónap múlva a tiszta olvasás, a gyönyörű éles képek természetessé válnak és nem igényeljük a napszemüveget többé. Óvatos előkészítés után fog menni a két szemmel egyszerre történő napoztatás is. A szemfehérjén keresztül kapott impulzus igen intenzív, különösen ha a retina legérzékenyebb részére, az éleslátás helyére esik. Érdekes, megjelennek a szemfeneket behálózó erek. A fa gyökereire, a kiszáradt, megrepedezett talajra emlékeztetnek. Ha a fejet lejjebb hajtjuk, a fény beesési szöge kisebb lesz és enyhül a fényerő, a kényelmetlen érzés. Emelgessük és csökkentsük a beesési szöget, szoktatva a szemet. Hamarosan elcsodálkozunk, milyen jól bírjuk. A szemfehérjére eső kis ideig tartó fénynek semmilyen káros hatása nincs! Sőt akkor sem lesz semmi, ha véletlen a napba nézünk. Legfeljebb 5-10 percre sárgás, szürkés foltokat látunk, ami nyomtalanul eltűnik. Minden komoly jógakönyvben szerepel a felkelő, vagy a lemenő napba történő nézés, senkinek nem lett semmi baja, pedig a jóga vagy négyezer éves. Ki volna olyan őrült, hogy hosszú ideig a napba belenézve szándékkal károsodást okozna magának. Az eredeti műben a szemfehérjét néhány pillanatig nagyítólencsével is kezelik a tűző nap ellenére – persze állandóan mozgatva a nagyítót – és igen jó hatást érnek el. Az interneten rákereshetnek. A XVII. fejezetben, a 191. oldalon van egy foto, ahol Bates doktor lencsével kezeli a beteget. Csak saját felelősségére próbálja ki mindenki!
Aki nem híve az ésszerű mennyiségben alkalmazott napfény jótékony hatásának, jusson eszébe, hogy jórészt ablak mögött vagyunk, ami minden ártalmasnak mondott sugárzást kiszűr. Magyarán: óvatosan, finoman a napkezeléssel!

És végül…

Aki jól halad, hamarosan az életbe is beleviszi az egészséges nézési szokásokat. Jó világítási körülmények között kimegy az utcára, elmegy vásárolni, és csak vésztartaléknak viszi magával a szemüveget. Aztán ki kell próbálni a rosszabb körülmények között történő szemjógát. Az est, a műfény, a földalatti, a szórakozóhelyek, színház, mozi és még mindig szemüveg nélkül. Jöhet a sima olvasólámpával (60W) történő olvasás, az árnyékban, vagy a félhomályban végzett gyakorlat. Észre sem fogják venni, hogyan simulnak bele új szerepükbe. Aztán jöhet a ház körüli rész, az utca. Ismerős helyen kell szoktatni a szemet, fokozatosan tágítani a gyakorlóteret. Sok gyenge látású segítséggel megy ki először az utcára még napsütésben is. Szemüveg nélkül. A mínusz 20 dioptriás éppúgy bátortalan lesz az aluljáróban, mint a három dioptriás. Nem látja a lépcsők szélét és mélységét, az emberek arcát, stb. Ha a család nem segít és nem toleráns, nehezebb a helyzet, de nem szabad feladni. Ha komoly az előkészítés, kemény a munka, gyorsan fog menni a rosszabb körülmények között történő alkalmazkodás. Nem számít, ha nem ismerjük meg a szomszédot, vagy nem köszönünk a főosztályvezetőnek. Aki komolyan elhatározta magát, az számol az értetlenséggel, a főnökök nemtetszésével. Bízzanak magukban! Sokkal többet tudnak már, mint gondolnák! Ez maga a rögös út, a szelíd, hosszú út, amin senki sem fog helyettünk végig menni. A kitartás, a sok nemes kudarc, a fogcsikorgatás meghozza a gyümölcsét. Jobban fognak látni mindent, nem romlik tovább a legmeredekebb eset sem. Lassulnak a romlás folyamatai a szaglás, a hallás, a dislexia, stb. – ld. fentebb – területén is. A gyógyulók érdekes eseteit itt olvashatják.

Sokan teljesen meggyógyulnak és visszaeséstől sem kell tartani. A minőségi változást már a szemorvos is csodálkozással fogja regisztrálni, és hirtelen nem fog emlékezni arra, hogy annak idején, amikor annyira áhítottunk egy kis bíztatásra, jó szóra a látástréninggel kapcsolatban, csak kézlegyintés volt a válasz.