Először sokan igencsak izgulnak, amikor egy látásvizsgálat elé néznek. De fölösleges bármilyen izgalom, hiszen a látásvizsgálat egyáltalán nem veszélyes vizsgálat. Sőt! Sokan egy látásvizsgálat után sokkal megkönnyebbültebben veszik fel a szemüveget, vagy indulnak el kellemes esti sétájukra. Ez teljesen normálisnak mondható, hiszen nagyon sok olyan teljesen hétköznapinak mondható tevékenység van, amitől először tartunk – „kerüljük, mint macska a forró kását!”. Aztán, amikor elérkezettnek látjuk az időt, akkor nekiveselkedünk és egy nagy levegőt véve belevágunk a dologba. Senki ne ijedjen meg – a látásvizsgálat nem ilyen. Sokkal inkább egy könnyed, kikapcsolódás-jellegű dologról van inkább szó, még ha nem is masszíroznak minket közben csinos masszőrlányok. Funkciója nem annyira a kényeztetés, mint inkább prevenciós (vagyis megelőző) célzattal végzett vizsgálat, hogy a további esetleges látásromlást megakadályozza, vagy lelassítsa. Nagyon ideális esetben persze még a látás javulása is szóba jöhet, de azért többségében nekünk is kell tennünk.
Hagyományos látásvizsgálat
A hagyományosan alkalmazott látásvizsgálat természetesen nem ment ki a gyakorlatból. Ez nem is jön sosem szóba, hiszen néhány évszázad alatt az optika és finommechanika – mint társtudomány – vívmányai olyan szintre értek, hogy a precíziós műszerek gyártásának lehetőségével együtt már abszolút a finommechanikai ipar egyik legnívósabb ágazatává nőtte ki magát. Aki szemüveges és már vásárolt látszerész szaküzletben szemüveget, az láthatta, hogy micsoda árkülönbség van egy-egy lencse gyártójának terméke között. Kategóriánként nagyságrendet tud ugrani egy szemüveg ára, ha igazán minőségi lencsékkel akarja felszerelni tulajdonosa. De nem kell ilyen messzire menni, hogy tudjuk, egy ilyen kiváló szemüveg lencséinek – mert ugyebár különbözhet is a bal, meg a jobb oldali dioptriája – elkészítését mindig hosszas méricskélés és próbálgatás előzi meg. Azért egy optikai szaküzletben a látásvizsgálat elvégzése nem mindig méznyalás, hiszen nagyon sokféle ember létezik, akiknek igényei olykor szó szerint – pillanatról pillanatra változhatnak. Néha kicsit így érzi ugyanazt a lencsét, néha meg picit úgy. Az ilyen idegőrlő próbálgatások során alapvető, hogy elfárad a szakember, és már alig várja, hogy végre véget érjen a látásvizsgálat. Ez a jó öreg, a rendelő bejárati ajtaja fölé akasztott, függőleges felosztású olvasótáblák segítségével történik, ahol mindkét táblán van három függőleges, egymással párhuzamos oszlop. Az egyik tábla oszlopai számokat tartalmaznak, míg a másiké mind a négy irányba néző villaszerű E-betűket – mindegyik tábla esetében felülről lefelé csökkenő méretű karakterekkel, melyek egy a táblák közepénél meghúzott vízszintes piros vonaltól lefelé már egyre kevésbé látszottak. Vagyis minél messzebb ült valaki ezektől, annál kevésbé látta, pontosan mi is van odaírva. Az egész régi módszer még kiegészült egy kellékkel, ami egy nagyon ronda szemüveg volt, melynek keretébe bele lehetett tenni több lencsét is egyidejűleg, hogy segítségükkel valóban elég nagy pontossággal meghatározhatók legyenek a szem és a majdani szemüveg tulajdonságai.
Modern, számítógépes látásvizsgálat
Látásvizsgálat címén manapság már nem csak a fenti eszközökkel dolgoznak a látszerész-mesterek, hanem bevetnek számítógép-vezérlésű mérőgépeket, melyeknél a készülékbe pillantva és egy ott megjelenő képre fókuszálva a berendezés elvégzi a szememmel kapcsolatos legfontosabb mérési folyamatokat.